Aki ismer tudja mi a véleményem a "gyorsétteremi "ételekről", sűrűn hangoztatom és az előző bejegyzésemben is volt róla szó érintőlegesen.
Régóta dúl a háború a Meki ellen/mellett. A legfőbb érvek mellette az, hogy "de hát finom, meg engem nem is érdekel ha egészségtelen", ez most nyilván nem ezeknek az embereknek szól.
Biztos találkoztatok már a 14 éves sajtburgerrel, amit első látásra egy "megmikrózzuk és jó lesz" vezényszóval el is fogyasztanánk rögtön.Ezt volt, aki igyekezett mindenféle érvvel megcáfolni több (?), kevesebb sikerrel.
Régen a csapból is a Super Size Me folyt, ami egy "dokumentum film" arról, hogy mi is történne akkor, ha csak ilyen kaján élnénk. Azért idéző jeles, mert mint az előző érvet, ezt is nagyon erősen próbálták megdönteni, hogy kamu az egész. Érdekes dolgokat vet fel mindazonáltal.
Persze mindkét oldalról felfoghatjuk a dolgokat, érvelhetünk ellene és mondhatjuk, hogy ezek csak összeesküvések.
Nem kell hinni ezeknek, menjünk el, együnk egy "jót" és döntsünk a tapasztalataink alapján:
Ami érdekes, hogy sosem tudtam úgy enni ilyen helyen, hogy jól lakjak, vagy ha mégis sikerült megtömni a bendőm, az maximum 30 percig tartott. De miért is van ez? Állítólag ugyanolyan ez, mint például a péksütemények. Elnézve a kalória táblázatát azt látjuk, hogy van itt minden, több fehérje, mint a csirkemellfilében (!), szénhidrát, zsír dögivel. Akkor meg mégis miért? mert olyan természetes dolog ez?
Jóval a tavalyi egészséges életmódra való rálépés előtt elhagytam már ezeket az étkeket, de volt hogy találkoztam egy régi ismerőssel és hát felmerült, hogy "üljjünk be a mekibe!". Akkoriban már régebb óta nem fogyasztottam ilyet és hát be kell vallanom az első sajtburger-csibeburger kombó után kb 15 perccel rohanhattam a Wc-re. Nyilván velem van, hogy nem tetszett a gyomromnak.
Mindenkinek szíve joga dönteni-e kérdésben, nem kell hallgatni senkire, csak annyit kérek, hogy hallgass magadra!
Sokan túlgondolják ezt a
témakört. Rengeteg kérdést kapok, amikor
azt mondom, hogy igyekszem eszerint táplálkozni, hogy: De akkor mi van a
csokival? A süteményekkel? Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy akkor holnaptól
reggelire csak kovásztalan tönkölylapocskákat kenhetsz meg padlizsánkrémmel, kápia
paprikával. Szó sincs erről. Tovább megyek még csak a mama kedvenc főztjeit sem
kell hanyagolnod.
Eleinte legalábbis.
Nálam sem feltétlenül ezt jelenti az egészséges étkezés. Mindössze
néhány "szabályt" kell betartanod és máris mérföldekkel többet tettél
a testedért, mint sokan mások. Nézzük meg őket:
Víz:
A lényeg, hogy minden nap figyelj
arra, hogy megidd a megfelelő mennyiségű vizet. Nap végéig lehetne sorolni a
pozitív hatásait kedve attól, hogy segíti az anyagcserét egészen addig, hogy
kisebb eséllyel lesznek ízületi fájdalmaid. Bárhol rákereshetünk kismillió okot
találunk. Igyunk vizet!
Ne egyél Ipari hulladékot:
Fontos, hogy elhagyjuk a
gyorskajákat. Alacsony a tápértékük, tele vannak ízfokozókkal és még csak jól
sem lakunk tőlük. Itt a cél igazából az lenne, hogy átszokjunk arra, hogy
teljes mértékben magunknak készítjük az ételeket. De már bőven eleget megteszel
az érdekedben, ha nem eszel szemetet.
Zöldség:
Röviden: Minden étkezésedben
szerepeljen valami zöldség. Sokan kérdezik, hogy nem unalmas minden nap csirkét
enni rizzsel? Egyrészt variálható a rizs is (Köles vagy kuszkusz például),
másrészt hogy lenne ugyanaz? Ehetek hozzá mexikói zöldségkeveréket, franciát,
kukoricát, zöldborsót, göngyhagymát, vöröskáposztát, valamilyen salátát,
uborkát vagy akár brokkolit. Unalmas? Ugyan.
Egyébként itt jegyezném meg, hogy
az egészséges étkezés egyik szimbóluma talán a brokkoli. Nagyon sokáig
ódzkodtam tőle, de megpróbáltam és borzalmas volt elsőre, meg másodjára
is... Aztán egyszer csak megszerettem,
és azóta az egyik kedvencem. Minden fejben dől el.
A cukor és a Szénsavas üdítők:
Az emberi szervezetnek nincs szüksége cukorra csak és
kizárólag az edzés utáni. Lehetőleg a fehér cukrot próbáljuk meg minél jobban
kizárni az életünkből. Helyettesíthetjük édesítő szerrel vagy nyírfacukorral. A
fehér cukornak nagyon rossz a hasznosíthatósága, emeli a vércukorszintet, satöbbi
satöbbi.
A szénsavval az a probléma, hogy segíti a szervezetben
megkötni a zsírokat, elvonja a kálciumot. Elég halálos kombó.
Ha mindezekre elkezdtünk odafigyelni és rájöttünk, hogy a
közérzetünk is jobb, akkor elkezdhetünk gondolkodni drasztikusabb, nagyobb
volumenű változtatásokon, de addig is ezek az untig ismételt szabályok
betartása elég. Jöhetnek a vitaminok, táplálék kiegészítők, hiszen annak
ellenére, hogy sokan gondolják így, nem az ördögtől való dolgok.
Szeretném leszögezni, hogy ez nem muszáj kérdése. Ez a TE
döntésed. Akkor csináld ha hiszel benne, azért csináld mert Célod van vele. Nem
azt mondom, hogy nulla huszonnégyben erőltetned kell, dehogy. Én is elszoktam csábulni, igaz ritkán.
Utolsó jó tanács, ne legyünk képregényhősök: "végre
elkaptalak Pókember, annyi év üldözés után, itt vagy előttem leláncolva,
megölhetnélek most is, de inkább rakok rád egy bombát, ami 1 órára van időzítve,
h legyen időd megszökni és itt hagylak egyedül h véletlenül se tudjalak
megállítani ha megpróbálnád!'
Csak te vagy. Az ember, aki nem tudja magát egyedül jól érezni, az nem szereti magát. Nem szeret "kettesben" lenni magával. És hogy is várhatnánk el, hogy más szeressen ha magunkat sem szeretjük? Mindennél fontosabb számomra mostanában, hogy megismerjem magam. A határaim, a viselkedésem, a reakcióim, a miértjeim és hogyanaim, és hogy mire vagyok képes. Ismeretlen vagyok magam számára. Addig írom le az érzéseim, gondolataim és mindent, amíg nyitott könyv nem leszek magam számára. Hiszen onnantól, hogy tudom mire vagyok képes, tudni fogom, hogy még többre, kijjebb tolhatom a határokat vagy akár el is törölhetem őket.
Csak én, csak én, csak ÉN. Ez az én könyvem a gondolataimról és az edzésről.
Szárnyalj
Az önismeretből reális célok lesznek, célirányos teljesítmény, elért sikerek, másik célok, újabb célirányos teljesítmény, újabb célok .... és így tovább. Körfolyamat. Gyerek lépések, közhelyek. A lényeg, hogy sosem álljunk meg. Anno elindítottam egy gépezetet, azóta mozog, mert mozognia kell, mert már nem nagyon ismer mást. Az irány változik, de a haladás örök. Mindig legyenek céljaink és haladjunk feléjük. Talán később kiderül, hogy nem is jók azok a célok, nem is akarjuk azt igazán, de addig is haladunk. Nem elégszünk meg sima sétával, a kocogás nem elég, a sprit nem fáraszt ki, épp ezért
